Dr. Joó Sándor
"... Mennyi kegyelem van ebben az Igében, mennyi szeretet, gondoskodás és erő van abban a tényben, hogy szüksége van reám az Úrnak!
A hívő ember azonban nemcsak vigasztalódik ezzel a tudattal, hanem
meg is valósítja Krisztusnak ezt a felséges igényét a gyakorlatban.
Hogyan történik ez? Úgy, ahogyan Pál apostol mondja a rómabeliekhez
írott levelében: “Szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a
halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az
Istennek. Mert a bűn tirajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény
alatt, hanem kegyelem alatt” (Róm 6,13-14 )
Egy angol misszionáriusnak az önvallomását olvastam, amelyben leírja,
hogyan vált ő áldott eszközzé Isten kezében, olyan emberré, akit az Úr
hatalmasan fel tudott használni az ő dicsősége növelésére.
Harmincnyolcadik születésnapján, amikor éppen reggeli áhítatát végezte,
támadt a gondolata, hogy miért nem tud ő olyan teljesen Istennek
szentelt életűvé válni, mint Pál apostol, Dávid király, vagy Jeremiás?
Ha olyan nagy bűnöket megjárt embernek, mint Dávid, sikerült egészen az
Úr eszközévé válnia, miért ne sikerülhetne ugyanez őneki is? És nagy
vágyat érzett arra, hogy Isten szíve szerint való emberré váljék. És
egyszerre a következő imádságra indította őt a Szentlélek: Uram, itt van
a két kezem, odaszánom Neked. Sohase érintsenek ezek a kezek olyan
valamit, amit Te nem akarsz érinteni velük! Sohase műveljenek olyat, ami
a Te dicsőségedet csökkentené! Itt van a két lábam, Neked adom. Sohase
vigyenek olyan helyre, ahol Te nem akarsz látni engem! Néked szentelem a
szemeimet. Sohase nézzenek rá olyasmire, ami megszomorítaná a Te Szent
Lelkedet! A két fülem se figyeljen arra, ami megszentségteleníti Szent
Nevedet! Szám sose nyíljék egyetlen olyan szó kimondására, amit nem
szeretném, ha Te meghallanál! Elmémben se forduljon meg olyan gondolat
vagy képzelet, ami elhomályosítaná a Te jelenléted valóságát! Szívem
soha ne vonzódjék ahhoz, amit Te megvetsz, és ne melengessen olyan
érzelmet, vagy indulatot, ami nem Tőled való! ...."
(Dr. Joó Sándor)