Pecznyík Pál:
Ember vedd komolyan!
Folytonosan hangzik
Folytonosan hangzik
az Atya hívása,
mert feljut trónjához,
szenvedők sírása.
Szóban és írásban,
hív magához minket,
látja bűnnel terhelt
sajgó szíveinket.
De milyen az ember?
Amíg bírja szusszal,
nem lép kapcsolatba
Fiával, Krisztussal.
Nem hallja: lelke sír,
teste odújában,
egyre jobban süllyed,
a bűn mocsarában.
Emberek milljói
élnek hamis fényben,
pedig szebb örökség
vár rájuk az égben.
Ember vedd komolyan,
az Atya hívását,
olvasd szent levelét,
Szentlelke írását.
A Golgota halmán,
Fiát adta érted,
örök fény honában,
lehessen a részed.
Ne csábítsanak el,
cifra földi rongyok,
azok elporladnak,
mennyben leszel boldog.
mert feljut trónjához,
szenvedők sírása.
Szóban és írásban,
hív magához minket,
látja bűnnel terhelt
sajgó szíveinket.
De milyen az ember?
Amíg bírja szusszal,
nem lép kapcsolatba
Fiával, Krisztussal.
Nem hallja: lelke sír,
teste odújában,
egyre jobban süllyed,
a bűn mocsarában.
Emberek milljói
élnek hamis fényben,
pedig szebb örökség
vár rájuk az égben.
Ember vedd komolyan,
az Atya hívását,
olvasd szent levelét,
Szentlelke írását.
A Golgota halmán,
Fiát adta érted,
örök fény honában,
lehessen a részed.
Ne csábítsanak el,
cifra földi rongyok,
azok elporladnak,
mennyben leszel boldog.