Hasonló célok - egyenlőtlen esélyek
Sorsunk különbözőségei, egyenlőtlenségei megoldhatatlanok, válasz nincs rájuk.
Sorsunk különbözőségei, egyenlőtlenségei megoldhatatlanok, válasz nincs rájuk. El kell fogadnunk, hogy nincs válasz az egyenlőtlenségekre, ezt a Biblia talán legfajsúlyosabb irata, a Jób könyve egyszer és mindenkorra meggyőzően bizonyította. Én elfogadom, amit Jób könyve állít, hogy nincs válasz az emberi sorsok, egyéni tehertételek rendkívüli különbözőségére.
Talán ezért is van olyan nagy jelentősége az emberek között a versengésnek, és annak, ahogy egymáshoz méregetik egymást, és konkurálni próbálnak. Mert azt a benyomást kelti a konkurálás, és az egymáshoz való összemérés, a birtoklásban való méricskélés, hogy ha a hátrányos helyzetem ellenére én ugyanaddig vagyok képes kapaszkodni, mint az, akihez mérem magam, akkor bebizonyítottam, hogy érek annyit, vagy talán még többet, mint ő.
A konkurencia arra jó, hogy a legalapvetőbb összetartozásunkat, egymásból részesedésünk néha gyötrően nehéz terhét elfeledhessük. Hiszen aki konkurál, az önmagát önállónak, másoktól leválasztottnak és függetlennek érezheti.
Ez azonban csak illúzió.
A valóságban egyazon isteni létből részesedünk mindnyájan, és aki tudatában van ennek az egységnek, annak belsejében, lelkében történnie kell valami változásnak. Hiszen a másik ember ilyen-olyan hiánya vagy szegénysége más jelleget kölcsönöz a mi esetleges ebben vagy abban megnyilvánuló bőségünknek, gazdagságunknak. Megrendíti biztonságunkat, nem tudunk többé nyugodni, és arra érzünk késztetést, hogy túllépjünk önmagunkon, figyelmünk a másik ember felé forduljon, hogy segítsünk neki.
Az, hogy mások bűnbe és nyomorúságba jutnak, megváltoztatja számunkra a kegyelemnek és az áldásnak a jellegét, amelyben nekünk részünk van. Felismerteti velünk rejtett, titkos vétkeinket. Mások bűnének és nyomorának a ténye megmutatja nekünk azt, hogy akik szenvednek és bűnhődnek bűneikért, azok miattunk is szenvednek és a mi bűneinkért is bűnhődnek, és valahol részesedünk a sorsukban.
Ez azonban csak illúzió.
A valóságban egyazon isteni létből részesedünk mindnyájan, és aki tudatában van ennek az egységnek, annak belsejében, lelkében történnie kell valami változásnak. Hiszen a másik ember ilyen-olyan hiánya vagy szegénysége más jelleget kölcsönöz a mi esetleges ebben vagy abban megnyilvánuló bőségünknek, gazdagságunknak. Megrendíti biztonságunkat, nem tudunk többé nyugodni, és arra érzünk késztetést, hogy túllépjünk önmagunkon, figyelmünk a másik ember felé forduljon, hogy segítsünk neki.
Az, hogy mások bűnbe és nyomorúságba jutnak, megváltoztatja számunkra a kegyelemnek és az áldásnak a jellegét, amelyben nekünk részünk van. Felismerteti velünk rejtett, titkos vétkeinket. Mások bűnének és nyomorának a ténye megmutatja nekünk azt, hogy akik szenvednek és bűnhődnek bűneikért, azok miattunk is szenvednek és a mi bűneinkért is bűnhődnek, és valahol részesedünk a sorsukban.
Az egyetemes emberi tapasztalatnak, a közös szenvedésnek ez az üzenete a keresztyénség központi mondanivalója: Isten azt nyilatkoztatja ki a Kereszten függő Krisztusban, hogy ő részt vesz minden gyermeknek a halálában, minden bűnösnek a bűnhődésében, minden hanyatlásban, pusztulásban, minden katasztrófában, és minden éhínségben, és az ember minden alkalommal való Istentől elpártolásában.
Mert nincs olyan mélységesen mély emberi élethelyzet, amit ne járna át Istennek ez a jelenléte.
Ezt hirdeti, ezt mutatja meg nekünk a Kereszt.
A Kereszt, mely az összes elképzelhető emberi helyzet közül a legvégletesebb és legkétségbeejtőbb.
A Kereszt azt üzeni számunkra, hogy Isten Jézus kereszthalála által részt vesz mindannyiunk életében. Ennek a részvételnek a bizonyossága ad erőt és bátorságot ahhoz, hogy szembenézzünk egyéni sorsunk nehézségeivel, és elfogadjuk, hogy az más, eltérő, esetleg nehezebb és hátrányosabb másokénál.
Ezt hirdeti, ezt mutatja meg nekünk a Kereszt.
A Kereszt, mely az összes elképzelhető emberi helyzet közül a legvégletesebb és legkétségbeejtőbb.
A Kereszt azt üzeni számunkra, hogy Isten Jézus kereszthalála által részt vesz mindannyiunk életében. Ennek a részvételnek a bizonyossága ad erőt és bátorságot ahhoz, hogy szembenézzünk egyéni sorsunk nehézségeivel, és elfogadjuk, hogy az más, eltérő, esetleg nehezebb és hátrányosabb másokénál.
Réz-Nagy Zoltán
evangélikus lelkész