Pecznyík Pál
Isten a Mindenható!
Zsoltár. 139.
Csodálatos vagy Te, áldott Istenem,
Csodálatos vagy Te, áldott Istenem,
védő, őrző szemed, ott van mindenen.
Te már azt is tudod, mire gondolok,
bár még kisem mondtam, amit akarok.
Felfoghatatlanul nagy, ez a tudás,
ámulatba ejtő, dicső és csodás.
Ilyen ismerettel, nem rendelkezem,
Te már tudod: honnan, hová érkezem.
Előled elfutnom, tudom, nem lehet,
tengeren túl, Te már, várnál engemet.
Csillagaid számát mind, jól ismered,
egyenként rakta fel őket, szent kezed.
Áldott kezeiddel, körülfogtál engem,
a Gonosz kárt soha, ne tehessen bennem.
Előled: sötétség, nem takarhat el,
Te a sötétben is, fényben létezel!
Már anyám méhében, láttál engemet,
mint bizonyságtevő, hívő gyermeket.
Ismered életem múló éveit,
Te már azt is tudod, meddig élek itt.
Még én nem is éltem, Fiad küldted el,
értem is meghalni, ment keresztre fel!
Ilyen szeretet csak, Tebenned lehet,
mely a bűnbánónak, készít menhelyet!
Ama dicső honba, melybe vágyom én,
s eljuthassak ingyen, Fiad érdemén!
Celldömölk
Celldömölk
2012. IX. 17.
.jpg)