Pecznyík Pál
Most csak sejtjük...
Feljött a Nap, ragyog a fény,
csend van az olajfák hegyén.
Legyőzött fél, Sátán, halál,
Fölöttük: győztes Krisztus áll!
Nagy örömhír szerteszárnyal,
örömre váltott a gyászdal.
Sírunk nem a végső helyünk,
abból egy nap, talpra kelünk!
Miként dicsőséges Urunk,
egykor mi is, feltámadunk!
Mivel lelkünk hallhatatlan,
így, váratlan pillanatban,
porrá válik az a mi föld,
lelkünk: egy szebb új testet ölt.
Jézuséhoz hasonló lesz,
fájdalmat, halált nem érez.
Dicsőséges szebb hazánkban
élünk, örök boldogságban.
Ismeretlen ott gond, bánat,
örök öröm, szerteárad.
Most csak sejtjük, mi vár ott ránk,
mivel lep meg, dicső Atyánk.
Boldogok, kik oda vágynak,
földöntúli fényben járnak.
Fáradságot nem ismernek,
gyermekei az Istennek.
Celldömölk
2012. IV. 10.