Pecznyík Pál:
SUHAN AZ IDŐ...
Száguld, suhan az idő,
meg nem áll egy percre ő,
nyolcvan év csak egy arasz,
száz év, talán két arasz.
Száz fölött már kevesen
imádhatnak, Istenem.
Van ki csak egy napig él,
idő előtt, sírba tér.
Jézus mennyből földre tért,
harminchárom évet élt.
Oly sok munkát végezett,
mit fel sem fog képzelet.
imádhatnak, Istenem.
Van ki csak egy napig él,
idő előtt, sírba tér.
Jézus mennyből földre tért,
harminchárom évet élt.
Oly sok munkát végezett,
mit fel sem fog képzelet.
Amíg itt élt, járt velünk,
példát mutatott nekünk.
Nem ismert üres percet,
látva, veszendő lelket,
felhasználta az időt,
tétlenül, nem láttuk őt.
Most: mennyben munkálkodik,
érettünk fohászkodik.
Urunk irgalmazz nekünk,
legyen telve életünk,
sok boldog munkás évvel,
jól bánjunk az idővel.
És ha időnk itt lejár,
időtlenség hona vár.
Ott nincs jövő, csak jelen,
mert a létünk, végtelen.