Oros Eszter
ISTENEM
Istenem, mindent amit kaptam
elveszni hagytam. Legyen meg Akaratod
bár naponta mondtam,
utam Tőled messze sodort.
Megszegtem minden parancsodat.
Elárultalak, nem cselekedtem helyest.
Mindent elvettem, semmit nem adtam.
Kik szerettek, őket sem szerettem.
Gyümölcstelen fa az életem,
Tűzre kerül, mint a száraz fű
Elédbe kerülve mit tehetek,
Lelkiismeretem messze űz.
Érzem, Te keresel, hívsz, adnál,
én szüntelen alámerülök.
Te Vársz engem asztalodnál,
én az élet hiábavalóságainak örülök.
Csodálva nézem a földi szenteket,
Kik Neked áldozva életüket
nem törődve a földi kincsekkel
csendesen, viszik keresztjüket.
Lehettem volna én is ilyen, nem
amilyenné változtattam magam,
Átadott életű, s nem reménytelen,
kiüresedett szegény, haszontalan.
Még van időm? Te tudod.
Neked minden hatalmadban áll.
Taníts meg tennem a jót
Mert a hit cselekedetekből áll.
2003.02.11.