Pecznyík Pál
Mért keressük Istent!
Mért keressük Istent, aki
mindig ott van mindenütt?
Keleten is, nyugaton is,
az ő áldott Napja süt.
Néki minden egyes lélek,
mérhetetlen drága kincs,
mert a lelkünk hallhatatlan,
s végtelenben vége nincs.
Testünk, mely porból vétetett,
csak szürke munkaruhánk,
a halálban levetjük azt,
s ünneplőt ad majd Atyánk.
Új öltönyünk mennyben készült,
nem kopik el sohasem,
nem szorul az javításra,
viseljük majd ékesen.
Feltámadás dicső napján
vesszük fel, új öltönyünk,
de nem mindegy, új ruhánkban,
melyik honba költözünk!
Halál után, két hon vár ránk,
fény, vagy sötétség hona,
abban élünk majd örökké,
nem mehetünk máshova.
Végtelen nagy öröm várja,
a fény-honba érkezőt,
ám kárhozat tüzes tava,
a folytonos vétkezőt.
Celldömölk, 2011. V. 6.