Pecznyík Pál
Várnak rám!
Földi létem kis hajója
ma is ép, mert Isten óvja!
Így boldogan hajózom én,
élet, viharos tengerén.
Úton vagyok két part között,
száll az idő, fejem fölött.
Messze már az innenső part,
egy hullám, mindent eltakart.
Csónakomban, Jézus velem,
szívemben nincs már félelem.
Hullámok bár tornyosulnak,
hiszem: hamar elsimulnak.
Gyorsan múlnak évek, napok,
így örömmel haladhatok
napsütésben, bősz viharban,
várnak engem, égi karban!
A mennyei irányt tartom,
s ha kikötök túlsó parton,
boldogan új földre lépek,
ajkamon zeng, hálaének.
Földi létem kis hajója
ma is ép, mert Isten óvja!
Így boldogan hajózom én,
élet, viharos tengerén.
Úton vagyok két part között,
száll az idő, fejem fölött.
Messze már az innenső part,
egy hullám, mindent eltakart.
Csónakomban, Jézus velem,
szívemben nincs már félelem.
Hullámok bár tornyosulnak,
hiszem: hamar elsimulnak.
Gyorsan múlnak évek, napok,
így örömmel haladhatok
napsütésben, bősz viharban,
várnak engem, égi karban!
A mennyei irányt tartom,
s ha kikötök túlsó parton,
boldogan új földre lépek,
ajkamon zeng, hálaének.