Vedd észre már!

Pecznyík Pál
Vedd észre már!

Reng a föld és zúg a tenger,

sok tűzhányó tüzet lövell,

remegve fél, fut az ember

Isten elől, bűneivel.

 

Pedig nem történik egyéb,

csak föld kissé rázza hátát,

földre hull sas, galamb, veréb,

romba dönti milljók házát.

 

Nagy félelem, vádba csap át,

szitkok szállnak fel az égre,

sok ember siratja házát,

rádőlt a fal, gyermekére!

 

Vészt és vihart, így élnek át

sokan, akik testnek élnek,

meg vetették Isten szavát,

s idő előtt, sírba térnek. 

 

Vedd észre már, földi vándor,

életed itt, csak átmenet,

Isten arca hordozója,

utad: földről - mennybe vezet!

 

Semmivé lesz, mit lát szemed,

felbomlik majd a föld s az ég!

Atyádnak célja van veled,

lelked: dicső hon várja rég!

 

Új föld, nem rendül meg soha!

Új égről már csillag se hull,

ragyog aranyutcák sora,

s népem: trónom elé borul.