Pecznyík Pál
Végtelen barátság
Hű Barátom Te vagy, Megváltó Jézusom,
hűséged oly csodás, azt fel sem foghatom.
Még nem is léteztem, már Barátom lettél,
tudtad: találkozunk, s előre szerettél.
Tudtad: lesz magyar hon, abban lesz egy gyermek,
kit apja dühösen, ok nélkül szid, ver meg.
Láttad: szegénységem, bűnben, vergődésem,
cselédsorsban élve, béressé érésem.
Földi létem, jövőm, már előre láttad,
hosszan tűrő szívvel, megtérésem vártad.
Láttad: próbáimat, melyeket átéltem,
minden egyes próba, áldásul volt nékem.
Általuk magadhoz, terelgettél engem,
porlepett gyémántot, látott szemed, bennem.
Megszántál, elkérted, bűnfoltos életem,
mennyei gyolcsruhát, Te adtál énnekem.
Elhagytad a mennyet, Barátommá lettél,
mikor gyenge voltam, Szent öledbe vettél.
Veled vonulhatok vízen és tűzön át,
nincsen e világon, ily csodás hű Barát!
Bűnösök Barátja, dicsőítlek Téged,
üdvözülők útján, vonulhatok Véled.
Segíts megbecsülnöm, ezt a barátságot,
meglátom az örök, bűntelen országot.
Melyben öröm, béke, soha nem ér véget,
s lábaidhoz hullva, imádhatlak Téged.
Celldömölk, 2015. XII. 6.