"A szeretet képmutatás nélkül való legyen.
Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz..”
(Róma 12,9)
"... A szeretet - vagyis Jézus -, nem képmutató, iszonyodik a
gonosztól, ragaszkodik a jóhoz. Gyöngéden szereti az atyafiát, megelőzi
azt a tiszteletadásban. A szeretet - vagyis Jézus -, nem rest az
igyekezetben, lélekben buzgó, az Úrnak szolgál. A szeretet - vagyis
Jézus -, a reménységben örvendező, a háborúságban tűrő, a könyörgésben
állhatatos. A szeretet - vagyis Jézus -, áldja azokat, akik őt kergetik,
áldja és nem átkozza. A szeretet - vagyis Jézus -, együtt örül az
örülőkkel és sír a sírókkal. A szeretet - vagyis Jézus -, nem
kevélykedik, hanem az alázatosakhoz szabja magát. A szeretet - vagyis
Jézus -, senkinek gonoszért gonosszal nem fizet, ha lehetséges,
amennyiben rajta áll, minden emberrel békességben él. A szeretet -
vagyis Jézus -, önmagáért bosszút nem áll, hanem helyet ad ama haragnak.
Azért, ha éhezik az ellensége, ad ennie, ha szomjúhozik ad innia. Ezt
mívelvén eleven szenet gyűjt annak fejére. A szeretet - vagyis Jézus -,
nem győzettetik meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzi meg.
Egyszerre ugye milyen más így, ez az egész szakasz!? Mert itt nem
általában a szeretetről van szó, hanem speciálisan arról a szeretetről,
amelyet Jézus hozott erre a földre és valósított meg a maga életében és
aminek folytatását azokra bízta - mintegy legszentebb örökségül -, akik
hisznek benne és követni akarják Őt. Tehát mireánk is! Csak így van
értelme egyáltalán beszélni róla, hogy közben mindig Jézusra gondolunk.
Arra a Jézusra, aki az Ő bennünk lévő Szent Lelke által ímé így akarja
szeretni tovább az embereket. Megpróbálom tehát részletezni ennek a
szeretetnek az itt leírt főbb jellemvonásait!..."
"... Az igazi
szeretetet Jézus tudja csak megvalósítani bennünk. Akármelyikünkben. Az
az igazi szeretet, amit mi is úgy kapunk Istentől. Tehát nem mi magunk
termeljük ki magunkból, hanem mintegy átengedjük magunkon. Vagyis abból
adunk tovább, amit mi is felülről kaptunk, ami a szeretet örök
forrásából áradt bele a szívünkbe! Ez az egyetlen, igazán képmutatás
nélkül való szeretet...."
"... Van azután a Krisztusi szeretetnek
egy másikfajta szolgálata is. Az, hogy dajkál, melenget, simogat. Így
mondja ezt az apostol: “atya-fiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek
legyetek.” Tehát nem gyenge, hanem gyengéd. Más a gyengeség és más a
gyengédség. Vannak olyan sebzett lelkek, akikkel olyan gyengéden lehet
csak bánni, mint egy fájó sebbel. Bárhol érek hozzá följajdul. Az ilyen
sebre valóban csak egyetlen gyógyító ír van, a gyengéd szeretet. Az a
Krisztusi szeretet, ami egy benne hívő emberből kisugárzik, minden ilyen
fájdalmat enyhít, sőt gyógyít. És vannak olyan, szinte megfagyott
lelkek, akiknek hiába minden beszéd, akiket csak a szeretet tud
fölmelegíteni. Ismerek a gyülekezetben egy olyan özvegyasszonyt, aki
szinte belefagyott a saját keserűségébe. Mindig csak akkor láttam
mosolyogni, amikor egy kis Krisztusi szeretet sugározta körül. De sokan
várnak a gyógyító, melengető szeretetnek erre a gyöngédségére
körülöttünk! Csak egy kicsit nézzünk szét magunk körül. Biztosan
megtaláljuk őket!..."
Forrás: