Jézus arcképe (I.)
"A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel."
(1. Kor .13, 4)
(1. Kor .13, 4)
Amikor az apostol a legszebb témáról, a szeretetről lángoló, lendületes szavakkal ír, tulajdonképpen Jézus képét állítja a szemünk elé. hozzá kell hasonlóvá lennünk. De egyelőre fájón érezzük a nagy és mély különbséget.
A szeretet türelmes;
nem fárad bele oly gyorsan a másik elhordozásába, még ha ismételten
elő is törnek annak régi hibái. Nem veti el a másikat, még ha az lassan
halad is előre és el-elmaradozik. Mint ahogyan Isten hosszútűrése a mi
menedékünk, úgy sok lelket helyreigazíthatunk, ha lankadatlan
türelemmel fáradozunk értük és nem ejtjük el őket. De milyen rövid
lélegzetű a mi szeretetünk! A hosszútűrés sokszor gyengeségnek látszik,
pedig az a legnagyobb erő. „Jobb a hosszútűrő az erősnél, aki várost
vesz be."
A szeretet jóságos.
Ez szavakban éppen úgy megmutatkozik, mint cselekedetben. Üdítő
napfényként hat, éltető harmat a léleknek. Ellentéte a sötét,
kedvetlen, kemény természet, amely mindig pusztít ,mint a lisztharmat
és a fagyos dér. Egy jóságos szó, egy barátságos kézfogás, egy
szívélyes tekintet csodát tehet.
A szeretet nem irigykedik, nem verseng.
A szentségtelen, önző szeretet féltékeny, ki akarja sajátítani a
másikat, pedig a féltékeny ember csak gyötri magát és másokat is.
Szeretetet akar, mégis mindent megtesz, hogy a szeretetet megnehezítse
és elhidegítse. Az igazi szeretet soha nem károsít meg senkit, nem
zárja le szűkkeblűen a saját körét, hanem örül mindenkinek, aki hozzá
jön. A szeretet nem kérkedik, vagy eredeti értelmét nézve: nem hiú, nem
fontoskodó és dicsekvő. Nem állít félre másokat, nem nevet a kárukon.
Az igazi szeretet nem irányítja magára a figyelmet, nem törekszik
tekintélyre. Arra sem törekszik, hogy szerepet játsszon, hangoskodva
elöl járjon és másokon túltegyen.
Nem fuvalkodik fel.
A hiúság mellett, mely tetszeni vágyik, ott van a gőg, amely önmagát
isteníti és másokat lenéz, hidegségével taszít. A szeretet sem nem hiú,
sem nem gőgös. Csupán szolgálni akar és nem tartja magát sokra. Csak
az alázatosság talaján tud gyökeret ereszteni és teremni.
Nem
sérteget, hanem inkább gyógyítja a sebeket, amiket a szeretetlenség
ütött. Szívesen előre enged másokat, sőt hagyja, hogy túlszárnyalják és
keserűség nélkül félreáll.
Forrás
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből