Pecznyík Pál
Hálaima, vád helyett!
Döbbentő hírrel kezdődik
legtöbb nap, mely ránk virrad,
tűz pusztít, vihar, tornádó,
mely földünkön áthalad.
Nagy hőség és aszály nyomán,
termény egyre kevesebb,
ennek láttán, zúgolódás,
panasz, egyre hevesebb.
Szitkok szállnak, kemény öklök
emelkednek Ég felé,
Istent okolja az ember,
s nem hull térdre, Ő elé!
Időjárás, miként minden,
Isten szent kezébe van,
Ő tudja: mit mért cselekszik,
semmit nem tesz, céltalan!
Bő esztendő, szűk esztendő,
mindkettőben részesít,
megpróbálja, ám nem hagyja
cserben soha, híveit!
Csak magunkat okolhatjuk,
ha szennyes a levegő,
Isten oka? Hogy a szemét,
szanaszéjjel heverő!
Büntetést, mi érdemelnénk,
Isten mégis úgy szeret,
hogy helyettünk a kereszten,
dicső Fia vérezett!
Mondjunk inkább hálaimát,
a panasz és vád helyett
Istennek, ki mindennapon,
ajándékoz kenyeret.
Celldömölk.
2012. VIII. 23.