Rajtunk múlik!

Pecznyík Pál 

Rajtunk múlik! 

Földön születéssel

kezdődik az élet,

kegyelemből kapunk

több, kevesebb évet.

Miként töltjük ki azt,

reánk bízta Isten,

gazdagon, szegényen

távozhatunk, innen.

Van aki múlandó

földi kincsekért hajt,

ám a túlsópartra

nem visz mást csak bús jajt. 

Boldog: aki már itt

gyűjt mennyei kincset,

s ha lelke mennybe tér,

megláthatja mindet.

Halandó az ember,

egy végpont felé tart,

minden múló nappal,

közelebb a sírpart.

Itt marad a kincse, 

itt marad a telke, 

rajta múlik: fénybe,

éjbe ér-e lelke! 

 Celldömölk, 

2012. V. 10.