"Megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni."
(Apostolok Cselekedetek könyve 9, 16.)
(Apostolok Cselekedetek könyve 9, 16.)
Ha úgy szeretnél a Krisztus örököstársa és testvére lenni, hogy azért mégsem vagy hajlandó vele szenvedni és hozzá hasonlóvá lenni, akkor az ítéletnapon bizonnyal nem fogad el sem örököstársának, sem pedig testvérének, hanem megkérdezi majd, hol a töviskoronád, kereszted, a szegek és a korbács, voltál-e utálat a világ szemében, mint ahogy Ő maga és minden tagja is az volt kezdettől fogva. Ha ezeket nem tudod előmutatni, akkor hogyan tartson testvérének? Együtt kell szenvednünk teljes hasonlóságban a Krisztussal, másként dicsőségében sem részesedhetünk.
Viselnünk kell szenvedésének jeleit, a töviskoronát, korbácsot és szegeket, nem csak úgy ránkfestve, hanem húsunkba verve.
Pál is azt ajánlja, hogy minden keresztyénnek viselnie kell Krisztus sebhelyeit. Ne rémül jenek hát meg a keresztyének, ha e világ mindenféle szenvedéssel illeti őket, mint teszi mostanában némely testvérünkkel. Több is következik még, ha majd eljön ellenségünk órája és a sötétség hatalma. Ne törődjetek vele: kell szenvedni, különben nem juthatnánk dicsőségre. De hogy mit nyer vele, ha minket megöldököl, azt ám lássa majd!
Forrás: Lelki útravaló a mai napra - 2009.Bár hitemért szenvednem kellS gyűlöletetIlletnek az emberek,De tudom és ez nyújt vigasztHogy mi aggaszt,Az úgy tetszik Istennek.Egy kevésigTalán késikAz ítélet,De rossz végetÉrnek, kik bántják lelkem.