Ha akarod....

HA AKAROD....

Az Újszövetségben három olyan találkozásról is olvashatunk, amely gyakorlati hitéletünkre nézve nagyon tanulságos. Egy alkalommal egy leprás, egy apa és Péter is hasonló módon szólt az Úr Jézushoz. Így kérték illetve kérdezték Őt: „ha” akarod; „ha” tehetsz valamit; „ha” te vagy! Mindhárom kérés bizalmatlanságot fejezett ki.  Hadd világítson a szívünkbe ez a három történet, és hozza felszínre rejtett gondolatainkat!

1. Ha akarod…

Az Úr Jézus Galilea szerte hirdette az Igét a zsinagógákban, gyógyította a betegeket, és kiűzte a démonokat a megszállottakból. Egyszer odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani” (Márk 1,40). Ez az ember nem kételkedett Jézus hatalmában, de abban igen, hogy Jézus kész-e megtenni azt, amit ő kért. Talán magunkra ismerhetünk e hittel vegyes kételkedésben. Tény és valóság, hogy Isten gyermeke vagyok, és tudom, hogy az Úrnak hatalma van mindenre. Bizonyára vannak már tapasztalataink is. De a nagy kérdés az, hogy akar-e éppen most segíteni, akarja-e megoldani a megoldhatatlannak látszó problémámat. Törődik egyáltalán velem? Ott van-e, amikor segítenie kell? Meghallgat engem egyáltalán? 

Az élet arra tanít, hogy a dolgok egészen másképpen vannak, mint ahogy látjuk. Aki hangoskodik, és azt akarja, hogy észrevegyék, alapjában véve nagyon is kicsinek érezheti magát. A gátlásokkal küzdő ember lehet, hogy nagyravágyó. 

Tele van szorongással, és ezt akarja legyőzni. Az, aki mindenképpen bizonyítani akarja az intelligenciáját, talán egyáltalán nem az. Aki mindig azt  bizonygatja, hogy nem hisz Istenben, belső küzdelmét árulja el.

„Ha akarod” – ez a magatartás azt fejezi ki, hogy nem merjük Istentől várni ígéreteinek megtartását, vagy hogy belenyúljon a minket szorongató eseményekbe, mert nem is érdemeljük meg. Ez bizalmatlanság vele szemben. Istent felruházzuk saját tulajdonságainkkal. Nagy dolgokat pedig nem merünk kérni, mert azt lehetetlennek tartjuk. Pedig Ő mindent meg tud adni: „…bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (Jn 15,7). Igaz, előtte azt olvassuk: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek…”

Akkor hogyan kérjünk? Talán így:

„Uram, ha a terveiddel megegyezik, és a javamra szolgál.” Hogy mi szolgál a javamra, mi egyezik meg Isten tervével, akaratával, azt nem tudom. De egyet igen, Ő tudja! Ha valamit nagyon szeretnék, szinte reszketek érte, talán jogosnak is látom, hogy megadja Isten, akkor mondjam meg neki őszintén: „Uram, ha akarod, és javamra válik.” A vágyaimat nem elfojtanom kell, hanem uralkodnom kell rajtuk.

2. Ha valamit tehetsz…

Egy ember Jézushoz hozta a fiát, akiben néma démon volt, és ez úgy leteperte a fiút, hogy az tajtékzott, sokszor tűzbe és vízbe vetette magát. A tanítványok tehetetlenek voltak, nem tudtak rajta segíteni. Nem volt rá hatalmuk.  „…de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” (Mk 9,22) – szólt kétségbeesve az apa.

Az Úrnak van hatalma mindent megtenni, az Atya minden hatalmat a kezébe adott. A legnagyobbat is megtette: „Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez…” (Zsid 7,25) Ő az, aki meg tud menteni, meg tud tartani és célba juttat. Ő azt mondja, hogy nem hagy el bennünket. Csak egyedül Ő tehet meg mindent. Ha magamra nézek és a hitemre, vajon nem fogok-e kiesni a kegyelemből? Ha rajtam múlna, azonnal kiesnék, de nem rajtam múlik. Az Ő kegyelme örökre szól!

3. Uram, ha te vagy… 

Éjszaka volt, és a tanítványok a tengeren hajóztak, amikor Jézus hozzájuk ment a vízen járva. Megrémültek, és azt hitték, egy kísértetet látnak. Jézus megszólalt, és ezt mondta: „…én vagyok, ne féljetek!” Péter pedig így válaszolt:  „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen” (Mt 14,27-28). Az Úr azt mondta: „Jöjj!” És Péter ment, ám a hullámokra nézett, és süllyedni kezdett, de az Úr megmentette. Az Úr Jézus feladattal bízta meg a tanítványait, de beleengedte őket egy nagy viharba. Küzdelmük a széllel és a hullámokkal hiábavaló volt. Ekkor jelent meg az Úr a vízen járva, és azonnal megszólította őket:  „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek” (Mt 14,27). Lehet járni a „vizeken”, mert Ő jön, Ő ott van, sőt velünk van a próbákban.  „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézs 43,2).  Vele a lehetetlen is lehetővé válik, ha az Ő kinyújtott kezébe kapaszkodunk!

Talán azt kérdezem: „Uram, miért éppen engem ért ez a próba?” Azért, mert a nyomorúságok, nehézségek, próbák vizén lehet Ővele találkozni, és vele járni. A zsoltáríró így tett erről bizonyságot: „Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod” (Zsolt 139,3.5).

Ha a mindennapi élet eseményeit nézzük, a holnap félelmetes és bizonytalan. Nem reménykedhetünk rózsás jövőben. De Ő, a mi Urunk megtisztít, megtart, velünk van. Ígérete mindörökké megáll: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”
 (Ézs 43,1)

(J. S.)

Forrás
Vetés és Aratás 2012.