Még van remény!

Pecznyík Pál
Még van remény!

Isten, aki mindent betölt,

Fiában egy nap, földre jött.
Ennek már kétezred éve,
ember beszélhessen véle.
Szemeivel láthassa Őt,
a bűnösökkel jótevőt.

Emberré lett, testet öltött,
harminchárom évet töltött
lenézetten, megvetetten,
tehelyetted, énhelyettem. 
Önként ment fel Golgotára!

Üdvöt hozott szent halála
A bűnösnek, ki hisz benne, 
el ne vesszen drága lelke!

Ilyen roppant áldozatot,
Atyánk miérettünk hozott! 
Látta számtalan vétkünket, 
lejött, hogy meg mentsen minket! 
Lelkünket a bűnös vágytól,
végzetes örök haláltól! 

Higgyünk, bízzunk, még van remény, 

Megváltónk drága érdemén,

ha megbánjuk bűneinket,

Atyánk keblére vár minket. 

éljünk nála örök fényben, 

megváltottak seregében!

 Celldömölk, 
2011. V. 22.


Pecznyík Pál :
MÉG VAN REMÉNY

Súlyos tragédia történt
Édenkertben egykoron;
bűn redői jelentek meg,
a bűntelen homlokon.
Mély szakadék keletkezett
Isten és ember között;
midőn fény a sötétséggel
halálosan ütközött.
Szebb sorsra érdemes ember,
becsapva ne hagyd magad;
nem látod meg Isten arcát,
ha a bűnöd megmarad.
Régiből az új világba,
egy hajszálat nem viszel;
kárhozatba jut a lelked,
ha Krisztusban nem hiszel.
Mégse csüggedj: még van remény,
ameddig szíved dobog;
megmenekülsz, ha Megváltód
mentő kezét megfogod.
Ő azért jött, hogy a bűnök
tengeréből kimentsen;
és ünneplő fény-ruhában,
Atyja elé vezessen.
A királyi menyegzőben
néked is lesz majd helyed;
menyegzői fehér ruhát,
Ő a Király, ad neked.
Pompa vár, mely minden földi
ismeretet meghalad;
bűn nem takarja el többé,
fényben fürdő arcodat.
A mennyei énekkarban,
csodás égi dallamon;
hálaének zeng örökké,
megdicsőült ajkadon.