Jézus arcképe (III.)
"A szeretet nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. "
(1. Kor. 13, 5-6)
A
szeretet nem rója fel a rosszat a másikkal szemben, azaz nem vezet
könyvet a sértésekről, amiket kapott. Ellenkezőleg! Törli az
adósságtételt, megbocsát és elfelejt. Nem hánytorgat fel. Természetünk
sajnos olyan, hogy jobban megjegyezzük magunknak a minket ért rosszat,
mint a jót. Miért felejtjük el olyan nehezen a bántásokat? Mivel mindig
visszatérünk rá, ha nem szóval, akkor gondolatban. Túlságosan pontosan
könyveljük el a minket ért sértéseket és nem írjuk le a másik
számlájáról, ezért mindig abban a kedvezőtlen megvilágításban látjuk a
másikat, amibe az előző események állították őt. Pedig a szeretet nem
rója fel a gonoszt. Isten sem emlékezik meg vétkeinkről. Ő az örök
szeretet és ezért a tenger mélyébe veti őket.
Megbocsát és elfelejt. Felségesen fejezi ki ezt az Úr az Ő Igéjében: „Eltörlöm álnokságaidat önmagamért és bűneidről nem emlékezem meg" (Ésa. 43, 25). Vagy: „Eltöröltem álnokságaidat mint felleget és mint felhőt bűneidet" (Ésa. 44, 22). Nem akarunk-e Isten követői lenni, hogy ugyanabban a szeretetben járjunk? A Megváltó Péternek sem vetett a szemére semmit.
A szeretet nem örül az igazságtalanságnak.
Amíg ezt a szeretetet nem ismerjük, csak a rossznak és gyalázatnak
örülünk, amit mások véghezvisznek. Szívesen mondjuk tovább és mások
kíváncsian hallgatják. Sokan élvezik a bírósági tárgyalásokat is,
falják a rablótörténeteket, krimifilmeket és mindenféle rémhistóriákat.
Nyomozzák a csúnya ügyeket és kedvüket lelik bennük (Róma 1, 32). A
szeretet nem tesz így. Szomorú minden gonosz dolog miatt, ha lehet, meg
sem hallgatja. Inkább jót, szépet és tiszta dolgokat szeret hallani.
A szeretet örül az igazságnak.
Örül, ha Isten igazsága derül ki, hiszen Ő maga az igazság. Ujjong, ha
az evangélium, az igazság Igéje győzelmet arat, ha emberek az igazság
megismerésére eljutnak. A világ embere fanyar képet vág ehhez,
agyonhallgatja az ilyesmit vagy éppen kigúnyolja. János apostolnak az
volt a legnagyobb öröme, ha látta, hogy a testvérek igazságban járnak. A
szeretet embere az igazságot segíti elő, utat készít neki és örül, ha
az győz, még akkor is, ha ő maga nem részesül benne.
Forrás
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből