Pecznyík Pál
Jézusnak volt ideje!
Mi emberek régtől, sietősek vagyunk,
még meg is toldanánk néha, rövid napunk.
Lám, Megváltó Urunk, soha nem sietett,
végig gyalogolta, a földi életet.
Szerető szíve volt, mélyen megszánt minket,
látva bűnös voltunk, vérző szíveinket.
Jerikóban megállt, egy vak koldus mellett,
bénákért, vakokért, hagyta el a mennyet!
Bár sürgős volt útja: Jézus mégis megállt,
Ő volt: kit nyomorunk, bajunk szíven talált.
Jézus, Dávid Fia! Hallotta a nevét,
egy vak koldus kérte: nyissa meg, vak szemét!
Hozzá vezették őt, Jézus rátekintett,
láss: hited megtartott, menjünk: keze intett.
Elindult nyomába, népes kísérete,
mágnesként vonta azt, Jézus szeretete.
Útjának utolsó célja, a szent város,
áldozata most még, nép előtt, homályos.
Áldozatos útja, kereszten ért véget,
értünk bűnösökért, elvérzett egy élet!
Jézus szent életét, feláldozta értünk,
hogy ne a kárhozat, legyen osztályrészünk.
Feltámadt a sírból! Minket is feltámaszt,
tőle és Atyjától, senki el nem választ!
Celldömölk
2013. VIII. 21.