Mégis!

Pecznyík Pál 

Mégis!  

Ma még lehet tervbe venni, 
új hon felé útra kelni. 
Itt a földön, mindenkinek,
keskeny útján, mennyeinek.

Bár ez az út, nem virágos, 

nagyobb része köves, sáros. 

Ámde aki a célra néz,

nem rettenti vihar, se vész. 

Dicső célja: a menny hona, 

ott bűn, halál, nem lesz soha!

Csak boldog élet, végtelen, 

nem fogja fel azt, értelem! 

Hófehér öltönyben járunk, 

Atyánk előtt, abban állunk. 

De mi lesz majd halál után?
Azokkal: kik büszkén, bután,
vígan csak a testnek élnek,
nem futnak, csak mendegélnek. 

Széles úton meg - meg állnak, 

engednek a testi vágynak. 

Múló mámor vonja őket,

csak testükkel törődőket. 

Így élnek ők, sok - sok évet, 

az életük: bűnre érett, 

útjuk: rég halálba menő,

testük várja a temető. 

Bár szőttek színes álmokat, 

lelkük várja a kárhozat. 

 

 Mégis: amíg szívük dobog, 

s abban: élet lángja lobog, 

addig: számukra van remény,  

élni Jézusnak érdemén! 

S aki bűnét szívből bánja, 

vár rá, élet - koronája! 

Celldömölk

 2013. VI. 30.