Isten ott van...

Pecznyík Pál

Isten ott van...

Isten ott van mindenütt,

Ő teremt borút, derűt. 

Jelen van a fűszálban, 

falevélben, virágban.

Bár nem látja őt, szemünk, 

itt él és itt jár velünk. 

Felhők felett, Ég alatt

úgy suhan, mint gondolat. 

Csendben vonul földön át, 

nem láthatjuk, lábnyomát. 

folyón halkan hömpölyög, 

ámde mikor mennydörög,

villámokat szór szeme, 

fákat dönt, viharszele.

Sötét felhő, homloka,

nem szíjból van, ostora. 

Gyermekét: ki megveti, 

próbálja, nem bünteti.

Mond: voltál már oly helyen, 

ahol Isten, nincs jelen? 

Bárhol élsz, vagy bárhol jársz, 

olyan helyet nem találsz. 

Jelen van szívbe, házba, 

vigasztaló a gyászba. 

Magasban, és a mélyben, 

gazdagban és szegényben. 

Új földön is jelen lesz, 

jöjj az égi sereghez, 

ott majd megláthatjuk Őt, 

fénylő trónján a Dicsőt!

Celldömölk,
 2013. III. 4.