Pecznyík Pál
Isten ajándéka!
Isten adta életünket,
ajándékként, a lelkünket.
Amely örök, láthatatlan,
látható lett, test-alakban.
Testbe rejtve él a lelkünk,
irányítja léptünk, tervünk.
Istentől függ, néki hálás,
tőle ered, minden áldás.
Mellyel elhalmoz bennünket,
folytathassuk életünket.
Gondoz éhezőt és árvát,
de adunk-e néki hálát?
A sokféle ajándékért,
Atyánk jótéteményéért,
mit évről - évre halmozunk,
melyért, hálával tartozunk!
Másra nem is telik nekünk,
hisz drága ajándék, mindenünk!
Üdvöt, mindent Tőle kapunk,
sajátunknak: mit mondhatunk?
Szívből hálát rebeg ajkunk,
Atyánk előtt, térdet hajtunk.
Alázattal imádjuk Őt,
és Fiát, értünk vérezőt!
Sok buktatón, mélységen át,
megismertük, a Golgotát!
Ahol váltságunk végbe ment,
s kaptunk Hont, üdvöt, végtelent!
Celldömölk
2012. X. 12.