ISTEN GONDVISELÉSE
Miből látszik, hogy Istennek csakugyan gondja van az emberre? Nos, először is abból, hogy újra és újra van kenyér az asztalunkon. Másodszor, amikor a méltán megérdemelt ítélet helyett megbocsátja bűneinket. Következésképpen, s ez a harmadik: nem bűneink szerint cselekszik velünk. Végül, hogy még mindig tart a kegyelmi idő.
Tulajdonképpen miért is van gondja Istennek az emberre? Mi a magyarázata a gondviselésének? A Biblia felelete az, hogy Isten az embert nem önmagában tekinti, hanem Krisztusban. Ami azt jelenti, hogy a Krisztusban hívő embert is a maga gyermekének tekinti. Rossz gyermekének, tékozló gyermekének, de mégis gyermekének. Mindannak ellenére, ami történt. S ha gyermekének tekint bennünket, akkor önmagát nem Bíránknak, hanem Atyánknak tekinti. Ez az ember nagy lehetősége! Ez a lehetősége a lelki gyógyulásnak. Ez a lehetősége a talpra állásnak. Az új erővételnek. Ezért van az, hogy „minden lehetséges a hívőnek”. Ezért van a leghátrányosabb emberi helyzetben is lehetőségünk a győzelemre, mert Isten minden bűnünk és tévedésünk ellenére is gyermekeinek tekint.
De az, hogy Isten minket Krisztusért az Ő gyermekeinek tekint, azt is jelenti, hogy ugyanakkor egymás „testvéreinek” is tekint bennünket. Olyan testvéreknek, akik egymásra vannak bízva. Mivelhogy nekünk szükségünk van egymásra. Az Ő háztartásának a rendje miatt.
S végül azért, mert Isten saját képének tekint bennünket a földön. Élő istenbizonyítékoknak. Ezért formál szüntelenül a mintára, Jézus Krisztusra. S ez a legnagyobb lehetőség: elváltozhatunk Krisztus képére. Isten ezt a lehetőséget látja bennünk.
Hát ezért van reánk gondja Istennek.