Az Isten tenyerén + Vigasztalás

Mosbergerné Nati versei

Az Isten tenyerén

Gondoskodó karjaiban élek én
az Isten tenyerén.
Hordoz, ápol, tanít, formál,
szelíden kényszerít.
Védelmez, nevel,
szeretettel ölel.

Napfény van itt mindig,
bár néha felhőt látok,
mert a Nap felette ragyog.
Soha nem hagy el,
melegen átölel,
mint egy napsugár
én egy kis virág
nyújtózkodva táncolom át,
úgy, mint egy régi jó barát.

 Vigasztalás

Mi más, ha nem egy Isteni simogatás.
Kéz mely átölel és karjába zár.
Csók mely a homlokodhoz ér és
felmelegíti szíved jégkorongjait.
Add tovább, add tovább
és általad új utat ró,
a vigasztalás Istene, a Mindenható!