Wilhelm Busch:
Rendíthetetlen…
Iskolás fiú voltam, s utam szülővárosomban naponta a Majna hídján vitt keresztül. Hányszor megálltam a hídon! Olyan fenséges volt letekinteni. Különösen szép látványt jelentett a téli folyóképe, amikor a hajók eltűntek a vízről. A folyam hatalmas jégtáblákat hömpölygetett, melyek recsegve ütköztek a híd pilléreibe, hogy aztán a zuhogó víz elragadja őket. Igen, azok az óriási homokkő pillérek milyen dacosan állták a szürke ár ostromát! Óriási jégtábla bukkant fel a távolban, mintha már messziről odakiáltotta volna a pillérnek: „Helyet, helyet! Takarodj az utamból, tűnj el, most jövök én!” A pillérnek eszébe sem jutott eltakarodni. Állt rendíthetetlenül. Ő kényszerítette a jégtömeget, hogy jobbra vagy balra kitérjen.
Mint a hídpillér a folyam zavaros, szürke vizében, úgy áll Jézus Krisztus keresztje a világtörténelemben. Hányszor jött elő az ember büszkén az új tanítással: „A kereszt nem időszerű a mi világunkban. Nincs helye a modern gondolkodásban. El vele!”
Krisztus keresztje azonban ma is rendíthetetlenül áll. Kényszeríti az embert, hogy jobbra vagy balra elhaladjon mellette; kényszeríti állásfoglalásra, kényszeríti, hogy a keresztben üdvösségét felismerje és békességet találjon, vagy elvesse, s ezzel az Istennel való megbékélést eltaszítsa magától.
Te hogyan döntesz?