Kereszt

Füle Lajos : 

Kereszt 

Visszük...Mindenki mást,
mindenki másként,

de - a magáét.

Az átháríthatatlant,

a megközelíthetetlent,

az el-nem-dobhatót.

Súlya alatt roskad a váll,

süpped a föld,

mélyül az ösvény.

Nem szállhatunk, ahogy a léggömb,

nem sodorhat tova a szél,

földhöz kötöz, sorshoz kötöz,

terhével óv,

terhével áld meg.