Jobb Isten kezébe esni!

Jobb Isten kezébe esni!

Ismeretlen szerző
KEZED SEGÍTSEN 

Én erőtelen vagyok Istenem.
Karom lankadt, életem gyenge.
Nem tudom harcomat megharcolni,
Munkám nem megy ahogy kellene.
Bízni saját erőmben nem tudok,
Fogytán van az ... Gyenge a kezem!
Nagy munkámban, amely előttem áll:

KEZED SEGÍTSEN!

Törhetetlen hitre van szükségem
Szent lángra, mely lelkemben lobog!

Konok, bálványos, téves utakon

Esdő szívem hevesen dobog.

Ó, nézz reám göröngyös utamon,

Míg sebzetten csurog a vérem ...

Nagy tusámban, mit megküzdenem kell:

KEZED SEGÍTSEN!

Határozatidat választottam.
Így célt érek biztosan tudom,

Nem fog győzni az ellen fölöttem,

Segítséged biztos oltalom.

Zárd kebledre méltatlan szolgádat,

S ha látod, hogy lankad a hitem ,

Nagy irgalmad adjon győzedelmet:

KEZED SEGÍTSEN!

Ami megmarad...

És elmúlik minden, mit önző szíveddel
itt lenn megszerettél és megcsodáltál:
régi életed zilált kerete, tüskés bozótja,
csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma,
s a féktelen, ifjú tombolások...
tavaszok, nyarak, bánatos őszök;
mind, mind elmúlnak. Sárguló lombok
zizegve hullanak lábaid elé,
megadva maguk...

Elhagy a barát és ellenség is elhagy...
az élet minden édes melege megfagy,
elszáll a nap, röppenek az évek,
elnémul ajkadon az örömének,

virágillattal együtt száll el

a gyermekcipős, gondtalan élet...

Ifjú álmok mézédes nedűje

s a férfikor dele, fénye, ereje,

temérdek terve, - elmúlik mind.

Ruhád kopik, az arcod ráncos lesz,

sima homlokod gondok, félelmek, könnyek,

fájdalmak ekéje szántja...

görnyed a hátad és vézna lesz a tested...

nehézzé válik durva, nagy kereszted,

s ha leroskadtál kereszted alatt,
mentő kezek éretted nem nyúlnak...
S mikor mindezek végképp elmúlnak,
közeleg a leszámolás napja.
Akkor majd úgy látod, semmid sincs:
Mit viszel magaddal?

Ha minden elmúlik, mi marad neked?
Megmarad könnyed, mit másokért sírtál.

Sóhajod, mit zogogva égbe bocsátottál
betegek, bénák kórházágya mellől.
Megmaradnak az égő, hő imák,
simogató, könnytörlő kezed
elfelejtett jótéteményei...
megmaradnak vigaszszavaid, lelkedben

a lángoló, szent hit,
sebkötözésed, önfeláldozásod,
alamizsnát nyújtó forró szívjóságod. -
És lelkedben az igaz szeretet!
AZ MARAD MEG, AMIVÉ KRISZTUSBAN LETTÉL.

AZ MARAD MEG, AMIT KRISZTUSÉRT TETTÉL!